[ Belépés ] [ Admin belépés ]     foldgomb  magyarul  szlovakul  

· Főoldal
· Belépés
· Cikkek archívuma
· Fotóalbum
· Keresés
· Letöltések
· Témák

· Magasles
· Nimród Vadászújság
· Nimród Safari
· Vadászlap
· Poľovníctvo a rybárstvo
· Hubertlov
· Halali

· Ragadozómadaraink
· RPS hírek

 Új az archívumban:
· 2003/06

 A teljes archívum...

 Új az archívumban:
· 1927/08

 A teljes archívum...

· Fórum
· Chat
· Vendégkönyv
· Levél a szerkesztőnek
· Szerkesztőség

· Szervezeti felépítés
· Alapszabályzat
· Vadászati előírások
· Oktatás
· Trófeaszemlék

· Bírálóbizottság
· Szlovák ranglista
· Nemzetközi ranglista
· Éremhatárok
· Bírálólapok

· Kontinentális vizslák
· Angol vizslák
· Retrieverek
· Spánielek
· Vérebek
· Kopók
· Tacskók
· Terrierek
· Agarak
· Egyebek

Jogi esetek: MEDDIG VAGYUNK KÖTELESEK EZT TŰRNI?
Dátum: 2005. 11. 27. Szerző: taki

Jogi esetek
 
 
 
 
A vadászati jog jelenlegi formájának a gyakorlásában a vadászt minden lépésében a több évtizede megalkotott és évtizedeken keresztül csiszolt – tökéletesített vadászati törvények kötelezik. Jaj azoknak, akik akarattal vagy csak véletlenül is megbotlanak és vétenek ezen törvények ellen. 


 
Az ötévenkénti vadászjegy hosszabbításkor vagy az időnkénti fegyvertartási engedély felújításakor alapvető követelmény az erkölcsi bizonyítvány tisztasága. Elég egy picike folt – bejegyzés a vadászati törvények megsértéséről vagy egyéb a falusi kocsmahivatalban bocsánatos bűnként kezelendő vagánykodás nyomai – és máris ugrik a vadászjegy a fegyvertartási engedély és velük együtt a fegyverek is. 
A társasági vadászt az állami törvényeken kívül még köti a vadászszövetség alapszabályzata, a vadásztársaság házirendjében foglalt belső rendtartás és a számtalan íratlan etikai szabály is. Mindezek ismeretéért és betartásáért cserében a vadász a társadalomtól kölcsönkapja a vadászati jog gyakorlását. Ennek a jognak az időnkénti újra odaítéléséért nemcsak az erkölcsi tisztaságát és a szellemi felkészültségét kell bizonyítania a vadásznak, hanem a pénztárcáját is ki kell nyitnia, méghozzá egyre mélyebbre. Mindezek ismeretében nem csoda hát, ha a vadász önzővé válik és nem hajlandó a vadászat jogát megosztani olyan „kollégákkal”, akik megtagadják végigjárni azt a törvényes utat amely a puskás emberből – vadászembert nevel. 
Ezek a feketén tevékenykedő „vadásztársak” ugyanis felrúgnak mindent törvényt, etikát és szokásjogot és mivel a szenvedélyüket törvénytelen úton elégítik ki, a köznyelv őket orvvadásznak minősíti. Orvvadászok mindig voltak, vannak és lesznek! Egy jól működő jogállamban csak idő kérdése, hogy egy megrögzött orvvadász lebukjon. Minél fejlettebb a jogalkotása egy társadalomnak, annál tökéletesebb a törvények betartása feletti őrködés és annál nagyobb a társadalmon belüli rend. Az ilyen társadalomban az orvvadászat nem szokott kifizetődő cselekedet lenni, mert erős a veszélye annak, hogy az elkövetői nagyon hamar bekerülnek az „adagolt eget nézők” közé. Sajnos kicsi országunkban ez nincsen így.
Ismerek olyan egyéneket – az ismert egyénekből tömörült orrvadász bandákat, akik immár másfél évtizede nemcsak sajít régiójuk, hanem  a környező járások  vadászainak is megkeserítik az életét. Törvényt, etikát nem ismerve garázdálkodnak, lopnak, csalnak és ölnek az év 365 napján. Hol itt csapnak le, hol ott. Azonkívül, hogy nem fogadják el a vadászati törvény legalapvetőbb kitételeit se, a hozzáállásuk emberségből is elégtelen, mert nem elég, hogy  tilalmi időben is űzik a vadat, hanem lövik a vemhes állatokat a védtelen kicsinyeit nevelő anyákat, egyszóval mindent ami fegyverük csöve elé kerül. Hogy csökkentsék a lebukásuk veszélyét éveken át rendszám nélküli vagy hamis rendszámmal ellátott járművekkel hajtják a vadat. 
Mindenki tudja, hogy kik ők! Úgy a személyük, mint a járművük ismert. A legtöbbjük már többször összeütközésbe került a törvénnyel és ebből kifolyólag sokszor felelősségre is vonták már őket – többek között orvvadászatért is. Nem egy  - őket lebuktató, ténykedésüket megfigyelő és igazoló, tisztességes vadász vállalta a tanú kicsit sem népszerű szerepét. Vállalta – vállaltuk mindezt annak ellenére, hogy tudtuk mennyire sérülékennyé válunk ezáltal. Az eredmény – SEMMI!  
Egy idő után egy kurta levél adta tudtára az orrvadászatot bejelentő vadásznak - vadásztársaságnak -, hogy dacára a bűnjelnek, az elejtett és megtalált vadnak, a megsüllyedt elhagyott gépjárműnek, amivel az orrvadászatot bizonyítottan elkövették – az esetet a törvény emberei bizonyíték hiányában zárták le. Mit tesz erre az orrvadász? Feljelentőjét - feljelentőit többszörösen és nyilvánosan megalázza, sőt, életveszélyesen megfenyegeti. Teljes erővel és még kíméletlenebbül gyilkol tovább. A megalázott és megfenyegetett vadász még csak védekezni se mer, mert részéről elég egy indulatból elejtett rosszul hangsúlyozott szó, mely kellő (hamis)bizonyítás esetén a vadász számára - Búcsú a fegyverektől –t eredményezhet. 
E honlap lapjain már írtam arról, hogy tavasszal a tilalmi idő kellős közepén, orrvadászok hogyan ejtettek el egy fiatal, reményteljes őzbakot. Az eset bizonyítékok hiányában lett lezárva! Rövid nyári „orvvadász szünet” után, amint letisztultak a gabonatáblák, beindult környékünkön az orrvadász-nagyüzem. Elejtett vadat csak elvétve találtunk, de az autónyomok sok mindent elárultak. A bevetett őszi vetéseken előbb jelentek meg az orrvadászok gépkocsi nyomai, mint a frissen kikelt vetések zöldje. 
Az utak mellett több helyen meglehet találni a .22 LR és a  .22 WMR  üres hüvelyeit, mely kalibereket a rabsicok oly előszeretettel használnak. A helyi vadászok elkeseredetten roskadnak magukba, ha ennek a kispuskakalibernek a nyomaival találkoznak. Az összegázolt őszi vetések utóhatásaira nem kellett soká várni. A kukoricát arató gépkezelők értesítettek bennünket, hogy elhullott őzet találtak az aratás alatt lévő kukoricásban. A vadászgazdával (vadászmester) mentünk ki a helyszínre.
A képen látható megdöbbentő látvány fogadott bennünket. Mindketten összeszorított fogakkal álltunk a már oszlásnak induló őzbak teteme fölött. Egymást nyugtattuk, hogy biztosan maradt még bak a környéken. A baj csak az, hogy az igazság ennél sokkal, de sokkal szörnyűbb!  Nemhogy őzbakunk nincs, de már a szaporulatot biztosító suta vad is ki van orvvadászva.  Az orvvadászok által elejtett bak az egyik legöregebb őz volt, amelyiknek már mindegyikünk többször megkegyelmezett annak ellenére, hogy az őz lőhető volt és ahhoz, hogy a jövőben őzre  vadászhassunk valamit legalább nekünk is teljesíteni kellene a vadászati tervből. Az idén - és tavaly - is volt engedélyem őz elejtésére. Sokat voltam kint a területen, több őzbakkal találkoztam, de nem lőttem egyet sem, mert tudtam, hogy kevés van belőlük. Az állomány elfiatalodott és annak ellenére, hogy már évek óta nem bántjuk őket a számuk állandóan fogy. Ha valaki, akkor az Erdészeti Hivatal ezt megérti.
 
   
 
A kukoricában talált bakot a kollégám felboncolta és .22 kaliberes puskából  két lövést találtunk rajta. Mindkét lövés hátulról érte a vadat. Az egyik az első lábát vágta át - közvetlen térd felett, amit még kihevert volna, de a másik lövést testközépen kapta és a nyakon a fej közelében hagyta el testet – ahogy azt a fotón a kés iránya mutatja. Tipikus gépkocsiból leadott lövések voltak. Miközben a vetésen hajtották a vadat, az automata .22-es Magnummal hátulról tűz alá vették. Csak a .22-es WMR  golyója képes ilyen hosszú utat megtenni a vad testében anélkül, hogy belefulladna az izomszövetbe. 
A szerencsétlen vad a seblázba pusztult el nyomorultul, szörnyű kínok között. A kínlódását igazolja a haláltusájában legyúrt növényzet és az, hogy elhullajtás előtt álló agancsai közül a baloldali a vergődése közben tört le, és ott maradt a haláltusája helyszínén. Így meggyalázni egy vadat a tilalmi időben! Kérdem én! Kérdezzük mi - MEDDIG VAGYUNK KÖTELESK EZT TŰRNI? 
 
 
 
Pár nappal ezelőtt lehullott az idei tél első hava. Másnap reggel az egész vadászterületünk úgy nézett ki, mintha ügyességi autóversenyt rendeztek volna a lucernáson és a vetéseken. Gépkocsival az egész le volt vadászva. Mivel pilóta vagyok, béreltem egy kis repülőgépet és amennyire a látási viszonyok engedték, repültem egyet Csallóköz és Mátyusföld felett.  Az általam körberepült területen a 200 m-es magasságból lehetett látni, hogy a frissen hullott hóban, sok helyen gépkocsi nyomok csúfítják a vetéseket és lucernaföldeket.  Többen – több banda is orvvadászott az éjjel. Éjjel? Két helyen ekkor - délben is - gépkocsival hajtották a határt. Az egyik területen a jól ismert piszkosfehér gépkocsi vált ki a vakítóan fehér, szűz hóból. Egy szélfogó mellett nyomult a vetésen. A szélfogó túloldalán a kukoricatarlón két őz menekült a Kis-Duna ártéri erdeje felé. Ezek átmenetileg megmenekültek. De meddig?  Mit tehettem? A tehetetlenség dühe a repülő botkormánya mellől csak az öklömet rázatta velemaz orvvadászó gépkocsi felé. Mindenki tudja, hogy kik járnak, mikor járnak és mivel járnak orvvadászni. Tudják jól a törvény emberei is, hiszen nem egyszer volt ez téma hivatalos helyeken is. Tartva a jelentgetések utóhatásaként rámzúduló kellemetlenségektől kivételesen nem tettem feljelentést, hanem a látottakat és a tapasztaltakat megosztottam a vadásztársaimmal, akik közül ketten a törvény emberei. Csak az irántuk tartott tiszteletem nem engedi közre adni azt, amit válaszoltak arra a kérésemre, hogy tenni kellene már végre valamit.  Mégis, MEDDIG VAGYUNK KÖTELESEK EZT ELTŰRNI? 
A jó órás repülőutamról hazatérőben miközben Somorjánál (Šamorín) a leszálláshoz jelentkeztem be a pozsonyi CTR-be (irányított légtér) a vajkai és süli tavak zöldes téli vizében a levegőből észreveszem a nyakazó - más néven böngésző hálók - víz alatti vonalait. Na erre melyik hivatal adott halászengedélyt?  Csak savanyúan mosolyogtam rajta. Ezen törjék a fejüket a horgászok. A vadászoknak megvan a maguk baja. Rajtuk se segít senki. 
Jövőre a tenyészszemlén 3 őz trófeáját fogjuk bemutatni. Egy trófea még háncsban van, aminek a viselőjét koratavasszal orvvadászoktól koboztunk el. Egy trófea viselője csodák-csodájára törvényesen lett elejtve. Harmadikként bemutatjuk azt az őzbakot, amelyiket most novemberbe találtunk a kukoricásban félig eldobott aganccsal, melyet szintén orvvadászok öltek meg. Nesze neked vadgazdálkodás!
Lesz miért szégyenkezni a járási trófeabíráló bizottság és a kollégák előtt. Vagy tán szégyellje magát az a törvény, ami mellett az ilyen és egy sor ehhez hasonló fel nem derített eset megtörténhetett? Vagy szégyelljék magukat érte a törvény őrei, akik évek óta tudják, hogy mi folyik itt - ismernek körülötte minden részletet -, élvezik a vadászok bizalmát és ennek ellenére is képtelenek az orvvadászatot felgöngyölíteni?
Ki tudja, hogy van ez? Mégis, kinek az érdeke?    
Kérem a honlap tisztelt látogatóit, hogy írják meg az orvvadászattal kapcsolatos észrevételeiket. Ha tudnak, mellékeljenek mellé képeket is és jutassák el ennek a honlapnak a szerkesztőségi címére a  szerkeszto@vadaszat.sk címre. Ígérem, hogy egy külön blokkban igyekszem majd az írásokat közzétenni.  
 
Takács Frigyes szerkesztő  
 
 
 

 
Felhasználónév

Jelszó

Még nem vagy tag? Regisztrálj, ingyenes!

· Több hír: Jogi esetek
· Több hír: taki


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Jogi esetek:

Akcióban a vadászterület hiénái



 Nyomtatható változat Nyomtatható változat

 Elküldés levélben Elküldés levélben


Kapcsolódó rovatok

Jogi esetek

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.


All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2002 by me.
You can syndicate our news using the file ultramode.txt
PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Oldalkészítés: 0.051 másodperc