[ Belépés ] [ Admin belépés ]     foldgomb  magyarul  szlovakul  

· Főoldal
· Belépés
· Cikkek archívuma
· Fotóalbum
· Keresés
· Letöltések
· Témák

· Magasles
· Nimród Vadászújság
· Nimród Safari
· Vadászlap
· Poľovníctvo a rybárstvo
· Hubertlov
· Halali

· Ragadozómadaraink
· RPS hírek

 Új az archívumban:
· 2003/06

 A teljes archívum...

 Új az archívumban:
· 1927/08

 A teljes archívum...

· Fórum
· Chat
· Vendégkönyv
· Levél a szerkesztőnek
· Szerkesztőség

· Szervezeti felépítés
· Alapszabályzat
· Vadászati előírások
· Oktatás
· Trófeaszemlék

· Bírálóbizottság
· Szlovák ranglista
· Nemzetközi ranglista
· Éremhatárok
· Bírálólapok

· Kontinentális vizslák
· Angol vizslák
· Retrieverek
· Spánielek
· Vérebek
· Kopók
· Tacskók
· Terrierek
· Agarak
· Egyebek

Vadászlap: A Magyar VADÁSZLAP 2006 júniusi száma május 23-tól kapható az újságárusoknál!
Dátum: 2006. 05. 15. Szerző: taki

Sajtófigyelő

 
 
 
 
 
Nyomdában a
 
júniusi száma
  
Ezt a számunkat, nevezhetnénk akár „Studinka-számnak” is, ugyanis 15 oldalon a 25 éve elhunyt dr. Studinka Lászlóra emlékezünk.*Őzhalál halali nélkül*Emberségből elégtelen*„kézirat elvesztés” hiteles története*Mikor-mi-mennyiért?*Sikeres vadászvizsgák *Libasorban............


Júniusi számunk május 23-ától kapható az újságárusoknál és ezen a napon kell kézbesítenie a postának lapunkat az előfizetőknek.

A hazai és külföldi vadászkörökben elismert neves magyar vadászra emlékezik Angliában élő leánya Sziszi:
Nálunk a nők nem vadásztak, de jártunk lesre, szalonka-, vadkacsahúzásra, ősszel-télen disznó-, róka-, fácánhajtásra.  Ennek köszönhetem, hogy a természetet, a madarakat megtanultam szeretni egy életre.


 
 
 
Dr.Galamb Gábor a lábodi vadparadicsom kialakulásának kezdetén dolgozott együtt a „Főnök úrral”, Studinka Lászlóval.
Hát, mit mondjak, elég zsivány életünk volt, de iszonyatos elszántságot éreztünk a terület fejlődése, jövője iránt. Megszállott, bolond, elszánt hivatásos vadászok voltunk, akik előtt csak egy dolog lebegett: a terület felépítése és eredmények elérése.
Reggeli cserkészések után vagy kocsizás közben, éjszakába nyúló cigarettafüstös, teás beszélgetéseink témája mindig a jövő volt, meg a mindennapi pénztelenség és a fejlesztés hiánya. Valami megfoghatatlant éreztünk, ami később beigazolódott, azt, hogy Lábodnak valami óriásit kell produkálni.




Lábod után az 1971-es budapesti Vadászati Világkiállítás szervezése volt Studinka feladata, melyről dr.Tóth Sándor, a minisztérium akkori vadászati vezetője írja:
Studinka László számára a Magyar Vadgazdálkodási Szakbizottságban végzett munka a szakmai kiteljesedés volt. Hátralévő szűk tíz évében négy könyvben summázta gazdag életútját, amit a CIC 1982-ben irodalmi díjjal, a Prix Littéraire-rel ismert el. A posztumusz díj méltó betetőzése Studinka László munkásságának.”
 
 


Hárman is vannak a VADÁSZLAP szerkesztőségében, akik együtt dolgoztak dr. Studinka Lászlóval. Homonnay Zsombor a világkiállításon és ezt követően a Vadbiológiai Állomáson, Somfalvi Ervin a Vadbiológián és Csekő Sándor, aki a Nimród főszerkesztőjeként olvasószerkesztőnek nyerte meg a neves szakembert, vadászírót.
Homonnay írja: „A jelenlegi kiskörei víztározó helyén akkor még hihetetlen bujaságú ártéri erdő volt, ahol őzállomány-felmérést végeztünk, minden lakott helytől távol. Hirtelen, szinte egyik percről a másikra lett rosszul, arca hirtelen elkékült, kiverte a hideg verejték. Tudta mi a baj, de a kocsiját vagy öt kilométerre, az ártéren kívül hagyta. A hátamon cipeltem a kocsiig, de akkor még jogosítványom sem volt. Így került minden szabályt megsértve lóhalálában, de még időben orvoshoz az első infarktusával. Nem telt el egy év és híres vendégével, Hans von Aulock úrral, a világkiállítási emblémán világhírűvé vált lábodi nagy bika elejtőjével a Kárpátokba ment föl, bőgésre. Tette ezt minden aggódó orvosi, baráti és családi tanács ellenére. Ott kapta a másodikat, amelyre aztán le is százalékolták.


Somfalvi arra emlékezik, hogyA Vadbiológiának volt egy kicsi, de jól használható fotólaborja, ahol esténként, meg sokszor egész éjjel nagyítottam az akkori időkben hozzáférhető anyagokkal a fekete-fehér képeket. Persze a szárítás után szétrakott fotók reggel még az asztalokon voltak kiteregetve, s azt nemegyszer megnézte Laci bácsi is, szakmai tanácsokkal ellátva, és bírálgatva zsengéimet. Volt egy szokása; a képeken látható madarakat –mintegy engem vizsgáztatva - csak latin nevén nevezte meg, s szemmel láthatóan értékelte, amikor én is hasonlóan adtam elő másokat. Egy alkalommal állatgondozónk is ott volt, amikor egy képre mutatva mondta Laci bácsi: „Szép ez a collurio.” „Iszen az csak egy gébics” - replikázott a gondozó, aki egyébként maga is vadőr volt azelőtt. „Gébicsnek gébics – válaszolta Laci bácsi - de a madarászok azt mindenhol a világon collurionak hívják”.

Csekő a nevezetes „kézirat elvesztés” hiteles történetét adja tudtul:Az este a kézirat keresésében merült ki, még a másnapi napilapok is foglalkoztak az esettel – szóval olyan sikeres reklám-kampányunk lett belőle, amit pénzzel meg sem tudtunk volna fizetni. Az igazsághoz persze hozzátartozik még két dolog. Még késő délután egy kutyáját sétáltató hölgy elvitte Laci bácsi lakására a megtalált táskát, amit ő jelzett is, de a „kampány” miatt szigorú hallgatásra kellett kérnem őt. S hogy az Idegenforgalmi és Propaganda Vállalatnál, a kiadónknál is fedezzük magunkat, írásos megrovásban részesítettem a gondatlan olvasószerkesztőt, majd egy hét múlva magas pénzjutalmat kapott… és ettől kezdve már kevesen kérdezték meg, hogy az étteremtől vagy a szállodától vagyunk.


Dr. Páll Endre visszaemlékezésében újabb adalékkal szolgál a „bélmosókról” : „A legnagyobb élvezetet az erdei hajtások nyújtották. A fák felett suhanó, vagy törzsek között cik-cakkot szelő kakasok leszólítása még a bélmosóknak sem volt mindennapi feladat. A nádasok, vadföldek hajtásánál sem állt a lővonal a sűrű szélébe. Jó ötven méterrel hátrább helyezkedtek el, hadd legyen ideje a fácánnak felkapaszkodnia, hogy bögybe lőhetővé váljon.
Hát, igen, a bögybe lövés, - vagy ahogy jó vadásznyelven hívjuk, a stihbe lövés – a legszebb tudománya a repülőmadár-vadászatnak.
De még ebben is lehetnek különbségek. A mintaszerűen stihbe lőtt kakas a vadász elé esik.  Nem mellé és főleg nem mögéje. A bélmosók csupán ezen a téren vádolhatók némi dicsekvéssel. A hajtások után bemondott eredményt így jellemezték.
Tizenhetet lőttem, tizenkettő feküdt előttem.
 



Minden túlzás és melldöngetés nélkül mondhatja azt a VADÁSZLAP szerkesztősége, valami kicsit tett a magyar gímszarvas nemzetközi rangjának védelméért, vállalván annak minden ódiumát, hogy hangot adott a bolgár világrekord elleni véleményeknek, és a vadaskerti fotó közlésével a C.I.C. is meggyőzhetővé vált.
A szerkesztő  „Csalás” c. jegyzetében erről is esik szó.
 
 


Homonnay Zsombor 60 éves, ez adta az apropóját - „akasztják hóhért” (azaz a lap olvasószerkesztőjét) - hogy az interjú vele készüljön. S mint majdnem minden hónapban H.Zs. ismét érdekes témát vet fel a 13. oldalon az „Emberségből elégtelen” c. írásában, és a döbbenetes fotókkal illusztrált az „Őzhalál, hallali nélkül” riportjában.
 
 
 
 
 
 
 


Maradni és megélni a szülőföldön – ez a címe annak az írásnak, amely a mátrafüredi oktatási intézménybe kalauzolja el az Olvasókat.
Multifunkciós vidéki szemléletmód– ez az „ars poeticája” a Mátra
déli lábánál, festõi környezetben fekvõ oktatási intézmény oktatóinak, képzési módszerének. Céljuk, hogy olyan fiatalok hagyják el ezt az iskolát, akik megértik és életük részének tartják a folyamatos tanulást, a több lábon állást, és nem ijednek meg a gyorsan változó világ naponta megújuló kihívásaitól.
  
 
 
 
 

A Safari rovatban két anyag is olvasható, Varga Tamás Kazahsztánból küldött levelet és Hídvégi Béla új sorozatot indít, amelyben nem csak a kezdő, hanem a már több-kevesebb tapasztalattal rendelkező Afrika-vadászok is találnak majd érdekességet.
Az első rész arról szól, hogyan alakult át, fejlődött Afrikában a nagyvadvadászat, mit kínálnak ma az egyes afrikai országok a vendégeiknek.
 
  

 
 

A hírek és tudósítások között természetesen láthatóak az idei nagyobb bakok, olvasható, hogy ki szavazhat az állami területekről, s az sem érdektelen, hogy figyelni kell a fegyvertartási engedélyek érvényességének lejártára. A „Mikor-mi-mennyiért?” rovatban ezúttal a környező országok őzbakvadászati árairól készült összeállítás.
 
  


A lap 389. oldalán, szinte eldugva található dr. Balázs István: Sikeres vadászvizsgák c. írása, amelynek utolsó mondatát nagyon komolyan kellene venni az érdekképviseletnek és a hatóságoknak: „ A vadászat veszélyessége, egyáltalán a szakma „megérdemelné”, hogy az állami vadászvizsgára történő felkészítést csak akkreditált tanfolyamok keretében engedélyezzék, és a tanfolyamon történő részvételt is jogszabály írná elő.”
 
 

S végül, de nem utolsó sorban, talán az sem érdektelen, hogy a szerkesztőség kihirdeti az eredményét az első VADÁSZLAP-os fotópályázatnak, mely szerint az 1. díjat Nagygyörgy Péter: Libasorban c. felvétele érdemelte ki, a 2. helyen végzett Jakabfi Tamás: Hajnal c. felvétele, a 3. díjat Adorján Péter: Fácánkakas c. fotójának ítélték és a VKE különdíját Nagy Barnabás: Zerge c. fotója kapta.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
  
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 


 
Felhasználónév

Jelszó

Még nem vagy tag? Regisztrálj, ingyenes!

· Több hír: Sajtófigyelő
· Több hír: taki


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Sajtófigyelő:

Bemutatkozik a Hubertlov vadászati szakfolyóirat



 Nyomtatható változat Nyomtatható változat

 Elküldés levélben Elküldés levélben


Kapcsolódó rovatok

Sajtófigyelő

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.


All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2002 by me.
You can syndicate our news using the file ultramode.txt
PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Oldalkészítés: 0.049 másodperc