[ Belépés ] [ Admin belépés ]     foldgomb  magyarul  szlovakul  

· Főoldal
· Belépés
· Cikkek archívuma
· Fotóalbum
· Keresés
· Letöltések
· Témák

· Magasles
· Nimród Vadászújság
· Nimród Safari
· Vadászlap
· Poľovníctvo a rybárstvo
· Hubertlov
· Halali

· Ragadozómadaraink
· RPS hírek

 Új az archívumban:
· 2003/06

 A teljes archívum...

 Új az archívumban:
· 1927/08

 A teljes archívum...

· Fórum
· Chat
· Vendégkönyv
· Levél a szerkesztőnek
· Szerkesztőség

· Szervezeti felépítés
· Alapszabályzat
· Vadászati előírások
· Oktatás
· Trófeaszemlék

· Bírálóbizottság
· Szlovák ranglista
· Nemzetközi ranglista
· Éremhatárok
· Bírálólapok

· Kontinentális vizslák
· Angol vizslák
· Retrieverek
· Spánielek
· Vérebek
· Kopók
· Tacskók
· Terrierek
· Agarak
· Egyebek

aktuális hírek: FARKAS ÉS VADDISZNÓ VADÁSZAT MEDZILABORCON
Dátum: 2006. 11. 28. Szerző: taki

Erdészet
 
 
 
 
  
 
Az elmúlt hét végén egy hangulatos vadászaton vehettünk részt a Szlovákia Észak-keleti részében található Medzilaborcon. 
 
 


A kisvároska hangulatos szállodájában már a vadásznapokat megelőző csütörtök este gyülekeztek a kétnaposra tervezett vadászat résztvevői. Két magyar résztvevővel érkeztem, és hamarosan megjött egy másik 3 tagú magyarországi csoport is - köztük egy csinos magyar hölgy.
 
Bal oldalt a Magyarországi vendégek 

Elszállásolás után a magyarországi vadászokkal megbeszéltem azokat a helyi szokásokat – elsősorban fegyverhasználati és egyéb vadászati szabályokat, melyeket tekintet nélküli a nemzeti hovatartozására kötelező a hajtás minden résztvevőjének ismerni és maradéktalanul betartani. Pénteken egy kiadós reggeli, csomagolt ebéd és bőséges mennyiségben vételezett tea kíséretében avia-buszokkal szállítottak bennünket az eligazítás helyszínére.
 
 
 

  
  
 

Az eligazítást követően újra buszokra szálltunk és jó tízperces autózás után libasorban és fegyelmezett néma csendben elindult a 40 puskás, akik az elálló helyeiket a sorsolásnál kihúzott sorszámok alapján foglalhatták el.

A 25-ös számot húztam, ami ezt jelentette, hogy az elsőnek elhelyezett leálló puskástól minimum 3,5 – 4 kilométert kell még gyalogolnom többségben hegynek felfelé. Hogyan tudjuk ilyenkor irigyelni a 2-3-4-es sorszámok tulajdonosait! Mivel egy hölgy a kíséretemet képezte, komolyan kezdtem aggódni azért, hogy nem fogja bírni a helyi férfiakat is megviselő fizikai megpróbáltatást.
 
 
Mint később kiderült, kár volt az aggodalomért. A nők még a gyaloglásban is olyanok, mint a macskák – hét életük van. Kiadós gyaloglás után miközben elfoglalva a számomra megjelölt 25-ös standot, szó szerint úgy csavartam ki az elpoccadt vadászsapkámból a verejtéket, mire a hölgykísérőm csak annyit mondott, hogy „ez jobb mint a fitness”.
Sajnos az átmeneti fáradságnál volt egy sokkal zavaróbb tényező is - az alacsony felhőalap, melynek a plafonja elérte azt a hegygerincet ahol standjaink voltak. Annyira gátolta a látást, hogy csak nagyon közelre tudtunk volna lőni.
A hajtósor egy olyan hegygerincet foglalt el, amely a Szlovák –Lengyel államhatárt képezte. Mindenhol világítottak a fehérre festett és piros figyelmeztető jelzéssel ellátott határkövek, melyek egyik oldalán P (Poland) jelzés, míg a másikon S (Slovakia) betű volt. Azt, hogy hányszor voltunk határsértők csak azon múlott, hogy hányszor mentünk át a határkövek túloldalára. E tekintetben a kutya se foglalkozott velünk, mi több engedélyezett lőiránynak számított a lengyelek oldalán húzódó példásan karbantartott ritkás öreg bükkerdő is. Sajnos az aznapi két hajtás teljesen üres volt. Az erdészet vadászai állították, hogy ez az a terület, amelyet a farkasok a leginkább abajgatnak. Hááát, ez meg is látszott rajta, mert a vad még mutatóba se tartózkodott benne. Erdei drámák maradványait, széttépett vadat (általában csak az ehetetlen szőrét) viszont lehetett találni.

A vadászat végére rendezett sorakozón a vadászati vezetők szabadkoztak, hogy holnap „jobb” helyre visznek bennünket.

Másnap a „zacskós ebéd” és a nagymennyiségű tea vételezése után újra felautóztunk az erdei gyülekezőhelyre. Újabb számot húztunk és eligazítás után megkezdődött a csoport lőállásokra történő szétállítása. A 18. számmal soroltak be és libasorban vágtunk neki hegyoldalnak. A beszéd és minden felesleges zaj produkálása tilos volt. Nemsokára lekerültek a melegkabátok a sapkák és kalapok és a hegygerincen alkalmatlankodó kellemetlen metszően hideg szél ellenére se fázott közülünk senki. Nagyon hosszú gyaloglás után értük el a számunkra kijelölt állást. 

  

 
Mindjárt a hajtás megindulása után golyó lövések hangzottak el minden irányból. Voltak köztük sokat ígérő egyes lövések és hangzottak el gyors ismétlések is.
Velem szemben a lénia végében átballagott egy nagy disznó. Messze volt és viszonylag gyorsan áthaladt a nadrágszíj kinézetű „tisztáson”. Az aljnövényzetből csak a félteste látszott ki, de így is felismerhető volt, hogy egy nagy állat. Fel sem emeltem a puskát. A disznó a céltávcsövétől megfosztott duplagolyósom lőtávolságának a végső határán volt, biztosan lesz ez valakihez közelebb is. Mint később kiderült így is lett.

Két órás várakozás után kezdték összegyűjteni a puskássort. A 15. lőállásnál feküdt egy disznó, és elejtője kipirulva mesélte, hogy egy továbbit még megsebzett. Dunaszerdahelyi kollégám is lőtt egy testes kocát, mely mielőtt belekocogott a lövésbe dagonyázott egyet – megfürdött a lesállástól mintegy 50 méterre lévő pocsolyába melyet a kolléga végignézett. Alsókulcsos Winchesterrel vadászott,  .307 Win. (a .308-as Win. peremes változata) kaliberű maga töltötte lőszerrel. Villámgyorsan ismételt vele anélkül, hogy a puskát leengedte volna a célzó helyzetéből.


Mivel többen jeleztek sebzést a helyiek vadászokat verbuváltak az utánkeresésekhez. Ezekbe a kis csoportokba bárki jelentkezhetett – tekintet nélkül a nemzeti hovatartozására. Mint később kiderült nem egy ünnepi vadász számára nyílt ezzel egy nem mindennapi gyakorlási lehetőség.

 


Erdő mélyén nagy a zsivaj lárma …..”  - de itt nem a cigány vajda lánya esküdött, mint a nótában – hanem egy 5 tagú csoport próbált megmozdítani egy feltűnően nagy testű disznót, a völgyben. Akkora dőzzsel és jókedvvel próbálkoztak – egyébként sikertelenül – hogy látszott rajta nem akármilyen zsákmányról van szó. Az alábbi képek mutatják annak az aranyérmes kannak az agyarait,  amelyiknek a boldog elejtője már nem sajnálja azt, hogy eljött erre a vadászatra, és az elejtés örömének az íze biztosan még sokáig a szájában lesz.

 

 
  
 
 
 
A vadászat kiértékelésekor a teríték is mutatta, hogy farkasok már az összes malacot és süldőt elcsípték. Csupa nagy testű disznó volt csak a hajtásban.  

 


  

Avatásra nem került sor, és a töretek átadása után a vadászat vezetői bezárták a vadászatot, és mindenkit megkértek, hogy az „utolsó hajtásra” csoportosuljunk a szállodánk társalgójában.

A Magyar vendégek fontos további teendőkre hivatkozva hazakészülődtek. A vadászat szervezői szinte könyörögve kérték Őket, hogy legalább az ünnepség első óráját még töltsék velük, mert számos meglepetést is készítenek, de Ők hajthatatlanok voltak, és az estebédre tálalt borscs bekanalazása után elindultak.  

  

Az „utolsó hajtás” megnyitóbeszédében a szervezők köszöntötték a 4 nemzetet képviselő vadászokat.

A kiadós vacsora után megválasztották a „Vadászkirályt” aki természetesen a nagy kan elejtője lett. Az est folyamán  a termetes plecsni mellett voltak a vadászkirálynak egyéb kötelességei és előjogai is. Összeült a „Vadászbíróság” és törvényt ültek minden olyan kihágás felett, amelyet az elmúlt két nap vadászatán jegyeztek fel. Ez egy nagyszerű és szinte egyedülálló formája annak, hogyan figyelmeztessék a vadászokat a vadásztörvény, a vadászetika és a vadászati hagyományok megsértésére.
A Vadászbíróság nemre, korra és beosztásra való tekintet nélkül mindenkit felelőségre von, és vicces formában nagy vigadás közepette szabja ki a büntetéseit, amit legtöbbször pálinkában mérnek. Nem volt ez másképp itt sem. Nem kerülte el a felelőségre vonást a megyei vadászati hivatal vezetője sem és nem fellebbezett a tiltott kalap használat ellen – hanem hozta a pálinkát.

Annak, hogy a vadászbíróság esetenként nehogy elkapatassa magát a Vadászkirálynak van joga gátat vetni. Sőt a Vadászkirály amnesztiát is adhat. De Medzilaborcen Ő ilyet nem tett…    

  
 


Ez a kép azt mutatja, amikor egyszerre három úriember felett ül törvényt a vadászbíróság. A „bűnük” az volt, hogy vagy csak részben vagy egészben terepszínű ruhában vadásztak. A büntetésük fejenként 6 liter vodka volt. Két liter pálinka volt az alapbüntetés, de mivel fellebbeztek ezt a fellebbviteli bíróság megtoldotta további 2 literrel. A Vadászkirály pedig további 2 litert csapott hozzá, mert amnesztiát kértek.
 

Kép és szöveg Takács Frigyes      

 


 
Felhasználónév

Jelszó

Még nem vagy tag? Regisztrálj, ingyenes!

· Több hír: Erdészet
· Több hír: taki


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Erdészet:

Hullott-agancsok szemléje Poľanán



 Nyomtatható változat Nyomtatható változat

 Elküldés levélben Elküldés levélben


Kapcsolódó rovatok

Erdészet

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.


All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2002 by me.
You can syndicate our news using the file ultramode.txt
PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Oldalkészítés: 0.043 másodperc