[ Belépés ] [ Admin belépés ]     foldgomb  magyarul  szlovakul  

· Főoldal
· Belépés
· Cikkek archívuma
· Fotóalbum
· Keresés
· Letöltések
· Témák

· Magasles
· Nimród Vadászújság
· Nimród Safari
· Vadászlap
· Poľovníctvo a rybárstvo
· Hubertlov
· Halali

· Ragadozómadaraink
· RPS hírek

 Új az archívumban:
· 2003/06

 A teljes archívum...

 Új az archívumban:
· 1927/08

 A teljes archívum...

· Fórum
· Chat
· Vendégkönyv
· Levél a szerkesztőnek
· Szerkesztőség

· Szervezeti felépítés
· Alapszabályzat
· Vadászati előírások
· Oktatás
· Trófeaszemlék

· Bírálóbizottság
· Szlovák ranglista
· Nemzetközi ranglista
· Éremhatárok
· Bírálólapok

· Kontinentális vizslák
· Angol vizslák
· Retrieverek
· Spánielek
· Vérebek
· Kopók
· Tacskók
· Terrierek
· Agarak
· Egyebek

ragadozómadarak: RÉTISAS – A LEGNAGYOBB RAGADOZÓ MADARUNK
Dátum: 2008. 07. 27. Szerző: taki

ragadozómadarak






A rétisas (Haliaeetus albicilla)
a legnagyobb nálunk fészkelő ragadozó madár. Európa és Ázsia északi részein található a legsűrűbb rétisas populáció. Norvégiában (1900-2200 pár), Oroszországban (1000-2000 pár) és Lengyelországban (450-520 pár) található. Előfordulásának a déli határa Horvátországtól a Kaspi tenger és a Csendes óceán között húzódik. A 19. században történt intenzív pusztítása érezhetően lecsökkentette az előfordulását és ezekben az évtizedekben Írországban, Dániában, Ausztriában, Portugáliában, Spanyolországban, Szardínián, Korzikán és Máltán teljesen kipusztult. Ez a pusztulási folyamat a múlt század 70-es éveiben megszűnt már a rétisas északnyugati fészkelő helyein is. Annak ellenére, hogy volt Szovjetunió rétisas populációja enyhe növekedést mutat, Európa dél-keleti részében a számuk még mindig csökkenő tendenciájú.    




A feljegyzésekbőll megtudhatjuk, hogy Szlovákiában 1964-ig fészkelt a rétisas. Az utána való években nincsenek róla fészkelési adataink. A 90-es évek elején a Duna árterületein a rétisas nyári jelenléte időről-időre már újra megfigyelhető volt. 34 év után 1998-ban 2 rétisas pár újra fészket rakott hazánkban és rá egy évire már 3 fészkelő párt figyeltek meg. Azóta a szlovákiai rétisas populáció nagyon lassú növekedést mutat. Nyugat-Szlovákiában 6 fészkelő párról tudunk és Kelet-Szlovákiában további 4 pár fészkel.


 

Hogy ismerjük fel őt a természetben?

A legnagyobb ragadozó madarunk. A szárnyak fesztávolsága eléri a 240 cm-t és a tojó súlya elérheti a 8 kg-ot. A nagysága, a felnőtt egyedek ékalakú fehér farok tollak a hatalmas erős csőr amely felnőtt korra megsárgul, olyan ismertetőjelei a rétisasnak, amelyek egyértelműen megkülönböztetik őt a többi nagytestű ragadozó madártól. A szárnyai hosszúak és szélesek és a szárnyvégek toll ujjakban végződnek. A repülése nyugodt, nem túl fordulékony.  A fiatal madarak színe sötétebb, míg az öregebb példányok jóval világosabbak - gyakran sárgás a színük. Eltérően a többi sastól a rétisas lábai nem tollasak egészen az ujjakig. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy a rétisas sokat mozog a vízben. 


Élőhely


Előszeretettel lakja a tengerpartokat. Nálunk is a nagy folyók és a víztárolók közelségét szereti, ahol elég hal és vízimadár található. A vizek közelében a fészkeléshez alkalmas öreg erdőknek bennük magas fákkal vagy magas sziklás oldalaknak rajtuk sziklabevágásokkal kell lenniük. Szlovákiában a rétisas a nagyobb folyók közelében az erdőkben él. Fészkei megtalálhatóak a Duna árterületein, a Morva folyó mellett, a Zempléni vízi erőmű közelében és a Latorcán. Mindegyik esetben a fán fészkel. A rétisas állandó telelőhelyeinek számít a Duna és Morva azon területei ahol a folyók Magyarországgal, Ausztriával és Csehországgal alkotnak államhatárt. További telelőhelyeit még megtaláljuk az olyan folyókon, amelyek télen nem fagynak be (Vág,Garam). A közép és kelet-szlovákiai víztárolókon a jelenlétük csak átmeneti. Nagyobb számban szoktak olyan helyen koncentrálódni ahol a madarak éjjeleznek. A telelő rétisasok száma jóval magasabb, mint a hazánkban fészkelő párok száma. A hazánkban telelő rétisasok évente 60-80 madarat is kitehetnek.


Vonulásuk

A Közép-Európában élő felnőtt madarak télen is a fészkeik közelében tartózkodnak. A fiatal rétisasok viszont nyugat vagy kelet-Európában telelnek. A rétisasok északi populációja telelni vagy hozzánk vagy keletebbre vonul.

Szaporodás




A rétisas a fészkelőhelyét az éjjelező és pihenő helyének a közelében választja ki. A rétisas párok hosszú éveken át együtt vannak és a párok csak valamelyik egyed halálakor esnek szét. Korán fészkelnek, a nászrepülések és a fészeképítés már decemberben elkezdődik. A nászrepülés része a levegőben történő összekapaszkodás és az egymás hangos hívogatása. Kizárólag magas fákon fészkel legtöbbször jegenyén, bükkfán vagy boróka fenyőn. A fészkére kiváló rárepülési lehetőségnek kell, hogy legyen. A fészkelés alatt nagyon érzékeny a zavarásra. A fészke hatalmas – sokszor meghaladja a 3 m magasságot is. Az esetek többségében egy rétisas pár több fészekkel rendelkezik és ezeket állandóan cserélgeti. Már a február második felében de legkésőbb március elején a tojó 1-3 tojást rak. A kelési idő 36-40 nap. A tojó üli a fészket, de a táplálkozás idejére lecseréli őt a hím is. A fészkelés és a fiókák nevelése 80-90 napig tart. A rétisas pár produktivitása a táplálék mennyiségétől függően 1-3 fióka évente. A fészekhagyás után legalább még két hónapig a fiatalak teljesen függenek az őket etető szüleiktől. A rétisas 5 éves korában ivarérett.


Élelem


A rétisas étlapja nagyon változatos. Élelmüket legnagyobb részt  a halak képezik, melyekhez jönnek e legkülönbözőbb fajtájú vízimadarak és a kis és közepes nagyságú emlősök. Elsősorban gyenge, beteg vagy sérült egyedekre támad, de felveszi a dögöt is. A halak közül is elsősorban a vízfelületen úszó elpusztult halakat szedi össze, de gond nélkül elfogja az élő halat vagy vadat is.


A fennmaradásának a veszélyeztetése

A rétisas múlt századi eltűnése és a populációjának az összeurópai csökkenése összeköthető a környezet vegyszerekkel történő szennyezésével és a vizek mérgezésével. Az állomány csökkenés oka gyakran az ember volt, aki vadászta, mérgezte vagy pusztította a tojásait. Jelentős oka az eltűnésüknek a vizenyős területek a mocsarak lecsapolása valamint a helytelen erdőgazdálkodás, mely a fészkelési és táplálkozási lehetőségtől fosztotta meg a madarakat. A legnagyobb negatívumként talán az ártéri erdők átalakítása, beépítése és sport valamint rekreációs célokra történő kihasználása említhető.
Napjainkban a legtöbb pusztítást a mérgezések okozzák. Az utóbbi két évben Magyarországon 23 rétisas példány vált a mérgezések áldozatául. De vannak elrettentő példák a közeli Ausztriából és Csehországból is.

Konklúzió


A rétisas  fontos része a faunánknak és több történelmi adat bizonyítja, hogy már a történelmi időkben is mindennapos volt nálunk. A mocsarak lecsapolásával és a folyók regulálásával elvesztette a fészkelő helyeit és egyben lecsökkentek az élelmiszer forrásai is. A jelenlegi Szlovák állományuk jóval kevesebb, mint az a múlt század első felében volt. Nagyon fontos, hogy legalább a jelenlegi állapotukat őrizzük meg. A megfigyelése ennek a királyi madárnak és hallani a hívását egy életre szóló élményt jelent. A vízi ökoszisztémánk tekintetében a rétisas hiánya semmivel nem helyettesíthető.


Szöveg: Jozef Chavko, Lucia Deutschová, Takács Frigyes
Képek: Jozef Chavko

 
Felhasználónév

Jelszó

Még nem vagy tag? Regisztrálj, ingyenes!

· Több hír: ragadozómadarak
· Több hír: taki


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
ragadozómadarak:

RÉTISAS – A LEGNAGYOBB RAGADOZÓ MADARUNK



 Nyomtatható változat Nyomtatható változat

 Elküldés levélben Elküldés levélben


Kapcsolódó rovatok

ragadozómadarak

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.


All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2002 by me.
You can syndicate our news using the file ultramode.txt
PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Oldalkészítés: 0.043 másodperc